Szándékolt érzelemkifejezés

Az érzelmek kifejezésére szolgáló összetett mechanizmusok közül most a beszédtevékenységre fókuszálunk: a kísérlet célja annak megragadása volt, hogy hogyan fejezünk ki beszédünk szándékos megváltoztatásával különböző érzelmi állapotokat. Az érzelmek kifejezését eljátszott érzelmekről készített felvételek elemzésével végeztük, és a beszédtevékenység rendkívül összetett folyamatán belül egy, a beszédfolyamat elejére helyezhető beszédképzési (artikulációs) tevékenység változásaira koncentráltunk: azt vizsgáltuk, hogy hogyan változik a gége működése az érzelemkifejezés során.

A gége szerepe a beszédképzésben

A gége rendkívül fontos szerepet tölt be a beszédképzésben: a tüdőből kiáramló levegő az itt található hangszalagokat elérve akadályba ütközik, majd mikor kellő légnyomás gyűlik fel, szétfeszíti azokat - ezután pedig a szűk résen kiáramló levegő szívó hatása következtében a hangszalagok ismét összezáródnak. Így jön létre a periodikusan érintkező és szétváló hangszalagok között áthaladó légáram, a zönge. Ez az összetett hanghullám ezt követően a gége fölötti (szupraglottális) üregrendszer aktuális alakjától - tehát például a nyelv helyzetétől, az ajkak kerekítettségétől, az orrüreget elzáró nyelvcsap pozíciójától - függően különböző beszédhangokként valósul meg.

A zöngeképzés (fonáció) során tehát még nem dől el, hogy milyen beszédhangot is ejtünk - ugyanakkor beszédünk számos jellemzője ekkor határozódik meg: a hangszalagok működésének mikéntje befolyásolja például a hang magasságát. Fontos megjegyezni, hogy a zöngeképzés - nomen est omen - csak a zöngés beszédhangok (magánhangzók és zöngés mássalhangzók) esetén megy végbe - a zöngétlen mássalhangzók, illetve suttogás esetén nem képzünk zöngét, ilyenkor a levegő szabadon áramlik a hangszalagok közötti résen.

Mit tudunk már az érzelmek és a zöngeképzés kapcsolatáról?

Az érzelemkifejezés és a zöngeképzés összefüggéseit vizsgáló kutatásokból egy viszonylag egységes tendencia rajzolódik ki: a beszédképzés több részfolyamatával együtt a zönge képzése is az érzelmekre jellemző agyi aktiváció (arousal) szinjével van összefüggésben. A magas aktivációjú érzelmek (pl. meglepődés, félelem, düh) kifejezése jellemzően magasabb alapfrekvenciájú zöngével történik, mint az alacsonyabb aktivációjúaké (pl. megelégedettség, unalom) - attól függetlenül, hogy az adott érzelem negatív vagy pozitív, azaz milyen valenciájú (Scherer 1986). Bár magyar beszédre vonatkozóan még nem születtek ezt vizsgáló kutatások, mivel ez a mintázat több, egymástól független nyelv esetén megjelenik, feltételeztük, hogy hasonló tendenciát tapasztalhatunk magyar beszélőknél.

Azt is feltételeztük, hogy amennyiben nem csak az alapfrekvencia értékének változásait figyeljük meg a kifejezett érzelem függvényében, hanem a fonáció típusát is figyelembe vesszük, illetve a fonációtípusok hátterében álló artikulációs különbségeket erre megfelelő műszerek segítségével vizsgáljuk, az tovább árnyalhatja a képet: valószínűleg az érzelmek valenciája függvényében is tapasztalhatunk eltéréseket.

Érzelmek megoszlása a rájuk jellemző aktiváció és valencia (pozitív-negatív szembenállás) szerint Russell (1980) modelljében. A kísérletben az ábrán bekeretezéssel kiemelt érzelmeket vizsgáltuk.

Anyag, módszer, kísérleti személyek

A kísérlet során az adatközlőket arra kértük, hogy játszanak el különböző érzelmeket: azt az utasítás adtuk nekik, hogy egy [á] hangot kiejtve fejezzék ki az adott érzelmi állapotot. A vizsgált érzelemek a következőek voltak: meglepődés, boldogság, megelégedettség, nyugalom, szomorúság, düh, félelem, illetve minden beszélővel rögzítettünk érzelmileg semleges megvalósulásokat is. Összesen 10 fiatal (19-32 éves) adatközlő, 5 férfi és 5 nő hanganyagát rögzítettük, érzelmenként 3 ismétléssel. A hangfelvételek rögzítése mellett egy, a hangszalagok érintkezésének mértékét rögzítő műszerrel, az elektroglottográffal is rögzítettünk felvételeket.

Az elektroglottográf (EGG) működési elve, hogy két elektródát helyezünk a nyakra a pajzsporc (ádámcsutka) magasságában, melyek segítségével kisfeszültségű - az egészségre teljes mértékben ártalmatlan - elektromos áramot vezetünk keresztül a kísérleti alany torkán. A nyaki szöveteken keresztülhaladó áram feszültségének változásából a hangszalagok érintkezésének mértékére tudunk következtetni (Childers and Krishnamurthy 1985).

Elektroglottográf elektródái egy férfi beszélő nyakára rögzítve (Coretta 2018).

Az elemzés során elsőként a hangfelvételek hullámformája, valamint hallás alapján elkülönítettük a beszédhangokon belül megjelenő különböző fonációtípúsokat. Ezen túl a modális fonációjú szakaszokon megmértük az alapfrekvencia átlagos értékét, valamint a hangszalagok érintkezésének egy zöngeperiódusra levetített arányának átlagát (kontakt kvóciens, vagy röviden CQ). Az alapfrekvencia értékét hertzben, azaz az egy másodpercre jutó periódusok számával fejezzük ki, a kontakt kvóciens pedig egy 0 (egyáltalán nem érintkeznek a hangszalagok) és 1 (a hangszalagok a teljes periódus ideje alatt érintkeznek) közötti szám (Rothenberg 1992). Persze mivel a zöngeképzés éppen a hangszalagok érintkezésének és szétválásának ciklikus egymásutánjából áll, ilyen értékeket nem mérhetünk, leggyakrabban a CQ értéke valamivel kevesebb, mint 0.5, tehát a zöngeperiódus valamivel kevesebb, mint felében érintkeznek a hangszalagok.

Eredmények

Összesen 240 á hangot elemeztünk (10 beszélő x 8 érzelem x 3 ismétlés). Például egy férfi beszélő ejtésében ilyenek voltak a vizsgált érzelmek:

😐 semleges 🔈 😮 meglepődés 🔈 😃 boldogság 🔈 😎 megelégedettség 🔈 😌 nyugalom 🔈 😢 szomorúság 🔈 😡 düh 🔈 😱 félelem 🔈

Az alábbiakban azokra az eltérésekre koncentrálunk, melyek statisztikailag szignifikánsak voltak 95%-os konfidenciaszintnél (tehát amely esetekben 95 százalékos valószínűséggel mondhatjuk, hogy a két összehasonlított érték -például az alacsony és a magas aktivációjú érzelemekre jellemző alapfrekvencia értéke- valóban különbözik egymástól, nem csak az általunk vizsgált minta esetén van eltérés). [A statisztikai próbákat lineáris kevert modellekkel vizsgáltuk, az adatközlő személyét random hatásként beállítva.]

A zöngeképzés

A kísérletben a beszédképzés vizsgálatán belül arra koncentrálunk, hogy a hangszalagok működése hogyan változik a különböző érzelmek kifejezésekor. A hangszalagok zöngés hangok képzése során másodpercenként akár több százszor is szétválnak (majd újra összezáródnak) a tüdőből érkező légáram hatására: ez a folyamat a zöngeképzés, aminek mikéntje hangunk számos jellegzetességét meghatározza.

A kísérletben a zöngeképzés két tulajdonságának változásait vizsgáljuk:

• a hangszalagok érintkezésének-szétnyílásának gyakoriságát, azaz a zönge alapfrekvenciáját (minél több ilyen periódus figyelhető meg adott időegység alatt, annál magasabb hangot észlelünk). Ezt a paramétert főként a hangszalagok mérete (a férfiak hangja általában mélyebb, mint a kisebb hangszalagokkal rendelkező nők, vagy gyermekek hangja) és hosszanti feszítettsége befolyásolja (a feszítettebb hangszalagok magasabb, a lazább hangszalagok alacsonyabb alapfrekvenciához vezetnek),
• vizsgáljuk a zöngeképzés (vagy fonáció) típusát - ez a tulajdonság, ahogy a neve is mutatja, egymástól valamilyen mértékben elkülöníthető típusokra, kategóriákra osztja a zönge különböző megvalósulásait. Ez a kategorizáció a hangszalagok alapértelmezettnek, tipikusnak tekintett működésével, az úgynevezett modális fonációtípussal állít szembe más zöngeképzési módokat. Ilyen fonációtípusok például az irreguláris zönge, melynek képzése során a hangszalagok hosszanti feszítetsége kisebb, ugyanakkor jobban egymásnak feszülnek, mint modális zönge esetén, ennek következtében recsegőssé, rekedtessé válik a beszéd. Leheletes zönge esetén, ahogy neve is mutatja, szinte folyamatosan áramlik a levegő a hangszalagok közötti résen, mivel a hangszalagokat egymás felé közelítő izmok feszítettsége ez esetben a modális zöngénél jóval alacsonyabb mértékű (Laver 1980). Ez a folyamatos áramlás a [h] hanghoz hasonló zörejelemek megjelenéséhez vezet.

Modális zönge 🔈 Irreguláris zönge 🔈 Leheletes zönge 🔈

Mit tudunk már az érzelmek és a zöngeképzés kapcsolatáról?

Az érzelemkifejezés és a zöngeképzés összefüggéseit vizsgáló kutatásokból egy viszonylag egységes tendencia rajzolódik ki: a beszédképzés több részfolyamatával együtt a zönge képzése is az érzelmekre jellemző agyi aktiváció (arousal) szinjével van összefüggésben. A magas aktivációjú érzelmek (pl. meglepődés, félelem, düh) kifejezése jellemzően magasabb alapfrekvenciájú zöngével történik, mint az alacsonyabb aktivációjúaké (pl. megelégedettség, unalom) - attól függetlenül, hogy az adott érzelem negatív vagy pozitív, azaz milyen valenciájú (Scherer 1986). Bár magyar beszédre vonatkozóan még nem születtek ezt vizsgáló kutatások, mivel ez a mintázat több, egymástól független nyelv esetén megjelenik, feltételeztük, hogy hasonló tendenciát tapasztalunk magyar beszélőknél.

Azt is feltételeztük, hogy amennyiben nem csak az alapfrekvencia értékének változásait figyeljük meg a kifejezett érzelem függvényében, hanem a fonáció típusát is figyelembe vesszük, az tovább árnyalhatja a képet: valószínűleg az érzelmek valenciája függvényében is tapasztalhatunk eltéréseket.

Érzelmek megoszlása a rájuk jellemző aktiváció és valencia (pozitív-negatív szembenállás) szerint Russell (1980) modelljében. A kísérletben az ábrán bekeretezéssel kiemelt érzelmeket vizsgáltuk.

Anyag, módszer, kísérleti személyek

A kísérlet során az adatközlőket arra kértük, hogy játszanak el különböző érzelmeket: azt az utasítás adtuk nekik, hogy egy [á] hangot kiejtve fejezzék ki az adott érzelmi állapotot. Az érzelemek a következőek voltak: meglepődés, boldogság, megelégedettség, nyugalom, szomorúság, düh, félelem, illetve minden beszélővel rögzítettünk érzelmileg semleges megvalósulásokat is. Összesen 10 fiatal (19-32 éves) adatközlő, 5 férfi és 5 nő hanganyagát rögzítettük, érzelmenként 3 ismétléssel.

Eredmények

Összesen 240 [á] hangot elemeztünk. Például egy férfi beszélő ejtésében ilyenek voltak a vizsgált érzelmek:

😐 semleges 🔈 😮 meglepődés 🔈 😃 boldogság 🔈 😎 megelégedettség 🔈 😌 nyugalom 🔈 😢 szomorúság 🔈 😡 düh 🔈 😱 félelem 🔈

A zöngeképzés

Az itt bemutatott kísérletben azt vizsgáltuk, hogy a hangszalagok működése hogyan változik a különböző érzelmek kifejezésekor. A hangszalagok zöngés hangok képzése során másodpercenként akár több százszor is szétválnak (majd újra összezáródnak) a tüdőből érkező légáram hatására: ez a folyamat a zöngeképzés, aminek mikéntje hangunk számos jellegzetességét meghatározza.

Az alábbiakban a zöngeképzés egy tulajdonságát vizsgáljuk: a hangszalagok érintkezésének-szétnyílásának gyakoriságát, azaz a zönge alapfrekvenciáját (minél több ilyen periódus figyelhető meg adott időegység alatt, annál magasabb hangot észlelünk). Az alapfrekvencia egyrészt függ hangszalagjaink méretétől, ez eredményezi azt, hogy a férfiak hangja általában mélyebb, mint a kisebb hangszalagokkal rendelkező nők, vagy gyermekek hangja. Másrészt hangszalagjaink hosszanti feszítettségének megváltoztatásával képesek vagyunk az alapfrekvencia szándékos befolyásolására - a feszítettebb hangszalagok magasabb, a lazább hangszalagok alacsonyabb alapfrekvenciához vezetnek. Ha érdekel, hogyan hat az érzelemkifejezés a zönge más tulajdonságaira, javaslom a kísérlet részletesebb leírásait.

Érzelmek és a zönge

Az érzelemkifejezés és a zöngeképzés összefüggéseit vizsgáló kutatásokból egy viszonylag egységes tendencia rajzolódik ki: a beszédképzés több részfolyamatával együtt a zönge képzése is az érzelmekre jellemző agyi aktiváció (arousal) szinjével van összefüggésben. A magas aktivációjú érzelmek (pl. meglepődés, félelem, düh) kifejezése jellemzően magasabb alapfrekvenciájú zöngével történik, mint az alacsonyabb aktivációjúaké (pl. megelégedettség, unalom) - attól függetlenül, hogy az adott érzelem negatív vagy pozitív, azaz milyen valenciájú (Scherer 1986). Bár magyar beszédre vonatkozóan még nem születtek ezt vizsgáló kutatások, mivel ez a mintázat több, egymástól független nyelv esetén megjelenik, feltételeztük, hogy hasonló tendenciát tapasztalhatunk magyar beszélőknél.

Érzelmek megoszlása a rájuk jellemző aktiváció és valencia (pozitív-negatív szembenállás) szerint Russell (1980) modelljében. A kísérletben az ábrán bekeretezéssel kiemelt érzelmeket vizsgáltuk.

Módszer

A kísérlet során 5 fiatal férfit és 5 fiatal nőt kértünk meg arra, hogy különböző érzelmeket fejezzenek ki egy [á] hang ejtése közben. Például egy férfi beszélő ejtésében ilyenek voltak a vizsgált érzelmek:

A rögzített felvételeken ezután megmértük az alapfrekvencia átlagos értékét. Az érzelmek közötti eltéréseket az alábbi ábra illusztrálja.